You are the music in me

                                                                     1.fejezet

Csendesen énekelgettem a szobámban, és akkordokat pötyögtettem a gitáromon, mert éppen azon törtem a fejem, hogy milyen dallamot varázsoljak az éppen íródó dalomnak. Ha fel vagyok dúlva, szokás szerint becsukódok a szobámba, és dalt írok. Kiírom magamból az érzéseimet. Az egyetlen jó barátnőmet, Ameliát is elveszítettem egy félreértés miatt. És az anyukámmal való kapcsolatom sem épp a legnagyszerűbb. Minden a szalagavató setéjén változott meg...

#2 hónapja#

-Gyere már Natalia! Igazán siethetnél. 10 óra múlva szalagavató és mi most készülünk ruhát venni. - noszogatott drága barátnőm, Amy.

-Jól van, megyek. Már csak szempillaspriál. De az is kitaláltad, hogy hogyan jutunk a szalonba?- tettem fel a teljesen logikus kérdést. Na erről az apró részletről megfeledkeztünk. Odasomfordáltam anya elé, aki rögtön tudta , hogy valamit szeretnék.

-Na ki vele, kisasszony! Mi kéne, ha volna?-kérdezte.

-Öööö.. Nem érkezett meg a megrendelt ruhánk. És most kéne ezért új. El tudnál vinni a ruhaszalonba?

Fél óra kocsikázás után végre beléptünk az üzletbe. A kedves eladó odairányított a keringő részleghez. Hatalmas volt. Nem tudtam, hogyan találjuk meg 500 ruha között a tökéleteset. Amy belevetette magát a vásárlásba. Mire észbe kaptam, már 8-9 ruhával felfegyverkezve indult a próbafülke felé. És közben hátraszólt:

-Ha nem zavar, 2 óra múlva nálatok lesz a fodrászunk. Gyere szépen és válassz ki ezek közül egyet!-ő mindig tudja, mit kell csinálni. A nagy fülkében vizsgálgattam a ruhákat. 10 perc után rámutattam az egyikre:

-Ez az! Ez lesz az igazi.- Pánt nélküli, mellrésznél húzott, 6 tüllrétegű terebélyes ruha, derekán halvány rózsaszín szalaggal. Ahh. Szerencsére tökéletesen állt! Amy is kiválasztotta a neki valót. Időben hazaértünk, pont csengetett a fodrász. Mindkettőnknek varázsolt valami csodaszép hajszerkezetet. De az este már annyira nem volt élvezetes. A keringőt nagypn élveztem. De a buli mindent megváltoztatott. Csoportokba verődve beszélgettünk. Amikor bekapcsolt a zene, őrülten ugrálva táncolni kezdtünk mint a 10évesek, kihasználva a valószínűleg utolsó közös partyzást. Amikor aztán elfáradtunk, Amyvel az egyik sarokba leültünk egy kanapéra. Aztán felajánlotta, hogy hoz némi üdítőt. 5 perce vártam, de nem jött vissza. Éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé, egyszóval valaki leült mellém. Amikor odafordultam, láttam, hogy Zac az, Amy fiúja. Egy idejig az arcomat fürkészte, de aztán lejjebb nézett meg, de nagyon. Megérdeklődtem:

-Szabad kérdeznem, hogy mi a fenét bámulsz? Mégha ennyit stírölsz is valakit, az nem Amy kéne legyen?

-Az hol érdekel most engem?!-felelte. Ajjaj. A távolság köztünk egyre csökkent. Csak érne már vissza Amelia.

-figyelj. Nem érdekelnek a hülye játékaid, Amy a ba...- és itt nem tudtam folytatni. Tapogatni kezdett, aztán erőszakkal meg is csókolt. Felpofoztam. Ez csak 2 percre segített rajtam. Mert újrakezdte. És akkor jött Amy:

-Ezer bocsánat, csak elfogyott a narancslé, és...- a kezéből kiestek a poharak. Zac csak ekkor fordult oda. Magyarázkodni kezdtem:

-Figyelj, ez nem az aminek látszik. Letámadott, értsd meg!-kezdtem.

-Nat, nem kell ezt. Láttam, amit láttam. Kedves Zac, te keress egy csajt, akit talán nem zavar, hogy minden percben más lánnyal lát. És Natalia! Menj a fenébe. Tudod mit?Keress egy új legjobb barátnőt.

Zokogva mentem ki az épületből, azt se tudtam, merre hova. Anyut nem akartam zavarni. Még a nagy keringőruhát sem vettem le magamról, úgy kerestem egy buszmegállót. Volt nálam némi pénz. Juhú, tehát hazajutok. Kicsit sem nézett ám rám hülyén a buszsofőr, amikor a fehér ruhában, rajta egy rózsaszín kabáttal jegyet kértem. A megfelelő megállónál leszálltam. 3 perc van a házunkig, addig talán összeszedem a gondolataimat. Reméltem hogy otthon kicsit vidámabb leszek. De tévedtem. Bekopogtam. Nem nyitottak ajtót. Reméltem, hogy van nálam kulcs. Szerencsére megtaláltam. És benyitottam. Csend volt. A fogason láttam egy ismeretlen kabátot. A konyhából fény és hangok szűrődtek ki. Megálltam az ajtó mögött, és a következő beszélgetésfélére lettem figyelmes:

-Gondold meg Maria(ez az anyukám neve, de nem tudtam, ki beszélt hozzá). Amíg a lányod a házban él, nem lehet. Ha rám hallgatsz, küldd el valami bentlakásos iskolába. -mondta a férfihang.

-Azért még szeretem a lányomat, de most jöttél te...

Hihetetlen. Ezt mondta az anyám. A tulajdon anyukám. Azt is megtudtam, hogy kapcsolatban van a pasival már vagy egy hónapja. Szuper. Nem bírtam tovább, berontottam:

-Remek. A barátnőm megutált, a suli ribancnak néz, hazajövök és látom, hogy az anyám egy pasival nyalja-falja egymást a konyhánkban. Csúcs. Gratulálok, anyu. Nem mintha eddig ne lett volna veszekedés köztünk. De így … -mondtam ki a véleményem.

Ezzel fel is rohantam a szobámba, magamrazártam az ajtót, és ledőltem az ágyamra. Anyu dörömbölt:

-Nyisd ki drágám. Beszéljük meg. Ha nem, akkor erőszakkal megyek be.

-Még drágámnak hívsz. Egész eddig titkolóztál?! Ha akartad elmondtad volna. De nem!!

#jelen#

És azóta veszekedünk. 2 hónapja. Nem tudom, hogy hogy birom. A pasi minden nap átjön, van hogy itt is alszik. Éppen egy dalt próbáltam írni. Eszembe jutott valami. Ha ők nem, hát én. Anyu már megint kopogás nélkül, berontott:

-Ha ehelyett a hülyeség miatt inkább...- de beléfojtottam a szót.

-Elég volt, anya! „ hónapja hallhattam, nem láttok szívesen. Tudod mit???